2014. április 4., péntek
Végre, költözés után nagyjából két évvel elérkezettnek éreztük az időt, hogy néhány aszott fűcsomó helyett zöldellő pázsitban gyönyörködjünk a kertben. Szinte már látom is magam előtt amint nyár elején a barackfa árnyékában asztalsimaságú tökéletesen egyforma hosszúra nyirt fűszálak között piknikezve, jófajta vörösbort kortyolgatva, házi kenyeret és sonkát majszolva élvezzük az élet örömeit. A helyzetet kettő, azaz 2 db. szőrös négylábú bonyolitja, ami az álmoskönyvek szerint nem jelent jót a gyep szempontjából, egyikük ráadásul önkéntes bányászként kezdhette karrierjét mielőtt hozzánk szegődött volna házat őrizni koszt és kvártély ellenében, ugyanis teljesen véletlenszerűen ás nem kicsi gödröket a telek különböző pontjain és néha hangos ugatással adja tudtunkra, hogy jöhetnek a csillék, kész a táró!
Szóval első lépcsőben a kert egyik hátsó részét keritettük el, kitiltva onnan két négylábú lakótársunkat, akik csalódottan vették tudomásul, hogy az addig számukra ingyen és bérmentve pottyantós illemhelyként funkcionáló területre mától néhány hétig tilos lesz a bejárás, s csak remélni tudjuk, hogy ez alatt az idő alatt nem a ház bejárati ajtaja előtt, ill. közvetlen környezetében keletkeznek majd bosszúból az illatos "szeretetcsomagok". A terület előkészitése során három fát távolitottunk el, hogy miért és miként arról majd egy másik posztban bővebben, most ott tartottunk, hogy mintegy öt órányi ásás, egy órányi tisztogatás, egy órányi gereblyézés, nagyjából 3 üveg szénsavmentes ásványviz (nem, sör nem fogyott egy deka sem!) és egyre növekvő derékfájdalom közben sikerült a talajt megfelelően előkésziteni a fűmagkeverék vetéséhez.
Vetés előtt azonban még gondoskodnunk kellett arról, hogy a parcella a következő pár hétben teljesen kutyamentes legyen. Első körben szép szóval próbálkoztam, leültem a főnökkel négyszemközt tárgyalni, miszert ő nem lép be a demilitarizált zónába az első nyirásig, cserébe én gondoskodom róla, hogy az esti megfelelő adag Butcher's Classic ellátmányban továbbra sem lesz fennakadás, kezet, izé, mancsot is ráztunk rá, majd mindkét fél kézjegyével látta el a hivatalos dokumentumot, de már a tárgyalás közben láttam a sunyi pofáján, hogy nem fogják sokáig birni.
Öt perc elteltével rúgták fel az egyezséget a dögök, ott grasszáltak bent mindketten ahol nem kellett volna, szóval kénytelenek voltunk hatásosabb eszközökhöz folyamodni. Következő lépésként mintegy ötven folyóméternyi zsinór, népiesebb nevén spárga került kifeszitésre nyolc karó segitségével, de ez sem állitotta meg őket, rövid elterelő hadmozdulat után tiz perc alatt megtalálták a rést a pajzson, jöhetett a vár megerősitése, újabb 50m zsinór és 10 karó érkezett és igaz, hogy most már nekem is létra kell a belépéshez, de legalább a kutyáktól védve vagyunk. Ha nem egy hónap alatt jönne meg Hongkongból az IP-alapú biztonsági kamera, tuti, hogy rendelek hármat és szemmel tartom őket a nap huszonnény órájában.
Ezek után jöhetett a fűmag egyenletes elteritése a területen, majd a bőséges öntözés, ami során egy bushman falu nagyjából tizéves teljes vizszükségletét locsoltuk szét 15 perc alatt. És most várunk. Ha beledöglök is lesz egy háromlyukas minigolf-pályám a kertben. Homokcsapdák nélkül természetesen.